Wednesday, May 29, 2013

Deadpool Family


Nem az első alkalom, hogy Deadpoolról olyan kötetet adnak ki, amiben több rövid történet kap helyet. Ilyen volt a Deadpool 900 és a Deadpool 1000 is, és ilyen mai képregényünk, a Deadpool Family.

A címből már kiderül, a borítóról pedig még biztosabbá válik, hogy kikkel osztozik zsoldosunk a reflektorfényen ebben a könyvben. Bizony, előkerül a Deadpool család, vagyis Lady Deadpool, Headpool, Kidpool és Dogpool. Na most, az elején tisztázzuk le, hogy én nem bírom annyira ezeket a figurákat, nem igazán látom értelmüket, jobban szeretem Deadpool szólókarrierjét. De ez csak az én bajom, lássuk a kötetet.
Négy rövid történetet kapunk itt összvissz 47 oldalon, ebből a számból pedig levonhatjátok, milyen rövid sztorik vannak itt. Ráadásul elég változó minőségűek. Az elsőben Kidpool és Dogpool próbál menő lenni az iskolában, ezért eltulajdonítanak egy bazinagy robotot, hogy ezzel végképp megnyerjék a szokásos "kinek van menőbb játéka" vitát a suliudvaron. Nem csak a kisiskolások figyelmét kelti fel a nagy robot, hanem a hadseregét is. Ez a történet talán a legszórakoztatóbb az egész könyvben, szép rajzokkal elmesélt egyszerű, de vicces sztori.

Ezután kapunk egy párterápián résztvevő Lady Deadpoolt és Headpoolt, akik kiöntik nekünk és a doktornéninek a szivüket, kár, hogy nem túl érdekes módon teszik, a doktornő sem bírja sokáig cérnával, mi sem.

Majd Dogpool kapja meg a stafétát pár oldal erejéig, és ezt ő arra használja fel, hogy bunyózzon egy kicsit Senty, az Őrszem kutyájával. Ez a rész olyan grafikával bír, mint egy Disney mese, amivel szerintem nincs baj, szép és hangulatos, ráadásul passzol ehhez a nagyrészt állatokat felvonultató történethez. Szerencsére éneklésre nem kerül sor.

A kötetet a nagyágyú, Deadpool zárja egy pároldalassal, ami azonban korántsem megszokott menetelű. Szinte egyetlen monológ az egész, amiben Deadpool egy régebbi melóját eleveníti fel. Nyugodt kis lezárás ez a könyvnek, és nagyot dob rajta a noiros, ponyvás rajzstílus. Esik az eső, sötét van, tudjátok.

Összességében nem igazán tudom ajánlani ezt a kiadványt, nem vesztesz semmit, ha nem olvasod el. Négy rövid történet, amiből kettő még szórakoztató is, egy legalább jó stílusban van előadva, a párterápiás meg nem tetszik. Ennél sokkal jobb történetek léteznek, szerintem nem éri meg ezzel foglalkozni. Ha azonban te mégis nekiállsz, akkor hajrá, ez csak az én véleményem, szokás szerint.

No comments:

Post a Comment