Deadpool Pulp

Miért nem Deadpool Noir ennek a címe? Ez volt az első gondolatom a minivel kapcsolatban, hiszen simán belefér a Marvel Noir címekbe. Tudjátok, általában négyrészes minik a kedvenc hőseinkkel, a film noir világába, az '50-es évekbe ültetett történetekkel. És ez pont ugyanaz a recept, Deadpoolal a főszerepben, csak ez Pulp.

Megint reálisra vették a figurát az alkotók, és ezt többféle képpen hozták össze. Egyrészt az egész történet próbál annyira realisztikus lenni, amennyire csak lehet, másrészt pedig valós, ismert emberek is szerepet kapnak a történetben, mint mondjuk J. Edgar Hoover, a híres FBI híres igazgatója, érdekes élmény őt egy Deadpool képregényben látni, ahogy az egyik ügynökét, Kábelt utasítgatja. Igen, az a Kábel, de mégsem a megszokott formája, majd meglátjátok.

A főhős is átesett némi változáson a megszokottakhoz képest, de ezt nem negatívumnak hoznám fel, sőt, inkább érdekességképp. Komoly változás van a kinézetét illetően, tudniillik itt nem ocsmány és szétégett testű egyént takar a jelmez, hanem egy normális alkatú katonát, ezért láthatjuk Wade-et néha öltönyben, maszk nélkül, ilyesmi.
Amúgy a történet szerint egy nőszemély ellopott egy elég fontos aktatáskát, és Dzséedgárék ráuszítják az ügyre Deadpoolt, a nem túl kiszámítható de annál profibb szakembert. Mint kiderül, a keresett nőszemély Outlaw, akinek van közös múltja Deadpoollal, mert miért ne lenne. És ez csak az eleje a sztorinak, mert aztán belemászunk Wade múltjába, eredetébe, dolgok derülnek ki, valamint a harmadik világháború is kitörni látszik, ennyi esemény pedig rendesen kitölt négy füzetet úgy, hogy ne unatkozzunk közben, és valahogy nem is zsúfolt az egész, szépen el vannak találva az arányok, hogy mire mennyi idő jusson.

Ami viszont mondanám, hogy teljes mértékben kimaradt, az a humor. De erre is van magyarázat. A humor egy Deadpool sztoriból nem hiányozhat, de egy ilyen krimis, noiros, hidegháborús világba már nem biztos, hogy elfér. Persze fun lett volna, ha Deadpool ezt is végigmarhulja, nem szokta őt foglalkoztatni a helyzet komolysága vagy veszélyessége (van ilyen szó?), egy jólirányzott egysorosra mindig van idő. Nos, ezúttal nincs, és ezt kicsit hiányolom, viszont így is érdekes olvasmány a Pulp. Nem maradandó örök kedvenc, de jó. És talán azért jó, mert más.

Ami a grafikát illeti, tökéletesen illeszkedik a ponyva műfajhoz. Ahogy egy külföldi fórumozó mondja, "olcsó, durva színek". Ennél jobban én sem tudnám megfogalmazni a képi világot. Néhol teljesen noirosan "aliglátunkvalamitbasszusmindenfekete", néhol pedig ez az olcsó ponyva képi világ, ami szintén működik. Szépen lett tehát összevegyítve a noir a ponyvával, mind történetben, mind grafikában, és ez újabb érv a mini mellett, amit ajánlok olvasásra, ha esetleg eddig nem volt meg.