Deadpool – Suicide Kings

Egy ötrészes minivel zárjuk a Deadpool-hetet itt a Genzo Comicson. Ezt a minit már régóta kerülgetem, hogy el kéne olvassam és írni sem ártana róla, most azonban elérkezett az idő, bemutatom hát a Suicide Kings címet viselő történetet.

Az alapötlet egész jól indul. Deadpool megint állás után szaglászik, és szeme elé kerül egy újsághirdetés, miszerint versenyben válasszák meg az év zsoldosát. A helyszínen hozzá méltó sikert arat, miután spontán módon kinyír minden más jelentkezőt. Ekkor bukkan fel egy Conrad nevű fiatalember, aki közli a zsoldossal, hogy az egész egy megrendezett teszt volt arra, hogy kiderüljön, Deadpool tényleg olyan jó-e, mint az hírlik. Miután meggyőződött, hogy Pool valóban ilyen király, jön az igazi állásajánlat. Egy kis rutin bérgyilkosságra kéri Conrad a kedvenc zsoldosunkat, egy millió dolláros fizetéssel. Wade persze azonnal elindul a helyszínre, ám ott váratlan dolog történik. A ház felrobban, többen megsérülnek/meghalnak. Nem sokkal később a híradó leadja a tudósítást az esetről, de egy manipulált videót vetítenek le, ami Deadpoolt állítja be elkövetőnek. Deadpool vissza is menne Conradhoz, hátha választ kap a történtekre, azonban a fiúnak se híre se hamva, és a helyszín sem úgy néz ki, mint ahol előző este zsoldosmészárlás zajlott. Indulhat tehát a hajtóvadászat Conrad ellen, miközben megtudjuk, ki áll az egész mögött, és még egy rakás ismert Marvel-karakter is tiszteletét teszi.

Ezen a ponton éreztem kicsit soknak a dolgot. Nem igazán értem, miért kellett semmiből felbukkanó híres szárnysegédeket előhúzni a történethez. Gondolok itt Daredevilre és Pókemberre. Bőven elég lett volna Deadpool, a főgonosz (aki szintén ismert Marvel figura) és Megtorló, aki szintén látta a híradós felvételt, és azonnal Deadpool nyomába eredt. Ők hárman simán elvitték volna a hátukon ezt a sztorit, nem értem a többiek jelenlétét.

Ami pedig a történetet illeti, az eleje amit felvázoltam, szerintem remek kezdés, kár, hogy ez a szinvonal nem marad meg végig. Talán pont ott lett elrontva az egész, hogy túlzsúfolták a mellékszereplőkkel. Ennek ellenére azért élvezetes kis olvasmány, amennyi öt füzetbe belefér, annyi bele is van tuszkolva, sőt, több is. A rajzok szépek, de semmi extrát nem mutatnak fel, megszoktuk már ezt a stílust. Nem unjuk, csak megszoktuk. A másik fontos tényező egy Deadpool-történet esetében a humor. Nos, ebből most is akad, nem panaszkodhatunk, és az is tény, hogy a poénforrások nagyrésze popkultúrális utalás, amiket én továbbra is imádok, nem bánom, akárhány kerül belőle egy történeten belül. És itt nem fukarkodnak az ilyesmivel. Híres rapperek számai, Halálos Fegyver, Megint 48 óra, Terminator, csak hogy párat soroljak a felidézett/megemlített dolgokból.

Egy szónak is száz a vége, bár nem kiemelkedő miniről beszélünk, azért egy olvasást bőven megér egy lazulós délutánon, csalódni épp nem fogunk, csak kicsit sajnáljuk a remek alapötlet túlzsúfolását indokolatlan mellékszereplőkkel.

Érdekesség, hogy ez a mini megjelent keménykötésű, HC könyv formájában is, és az öt füzet mellé még odacsapták a Halálos Játszma one-shotot. Ezzel szépen keretbe is foglaltam mindent, hiszen ha emlékeztek, a blogom első cikke a Halálos játszmát mutatta be, ez a mostani pedig az utolsó írásom.